Észak-Afrika országai

Hány nemzet Észak-Afrikában

Afrika északi részén található Észak-Afrika  országból áll. Itt található az összes észak-afrikai ország ábécé szerinti listája: Algéria, Egyiptom, Líbia, Marokkó, Szudán, Dél-Szudán és Tunézia.

1. Algéria

Algéria egy észak-afrikai ország, és a felszínen Afrika legnagyobb országa, és Tunéziával, Líbiával, Nigerrel, Malival, Marokkóval és Mauritániával határos. Algéria fővárosát Algírnak hívják, hivatalos nyelve pedig az arab.

Algéria nemzeti zászlaja
  • Főváros: Algír
  • Terület: 2 381 740 négyzetkilométer
  • Nyelv: arab
  • Pénznem: algériai dínár

2. Egyiptom

Egyiptom egy köztársaság Észak-Afrika keleti részén, a Földközi-tengeren és a Vörös-tengeren. Egyiptom északon a Földközi-tengerrel, északkeleten a Gázai övezettel és Izraellel, keleten a Vörös-tengerrel, délen Szudánnal és nyugaton Líbiával határos. Egyiptom lakosságának körülbelül 80%-a a nagy Nílus közelében él.

Egyiptom nemzeti zászlaja
  • Főváros: Kairó
  • Terület: 1 001 450 négyzetkilométer
  • Nyelv: arab
  • Pénznem: egyiptomi font

3. Líbia

Líbia, hivatalosan Líbia állam egy észak-afrikai állam. Líbia keleten Egyiptom, délkeleten Szudán, délen Csád és Niger, nyugaton Algéria és Tunézia, északon pedig a Földközi-tenger között fekszik, a legközelebbi ország Málta szigetével.

  • Főváros: Tripoli
  • Terület: 1 759 540 négyzetkilométer
  • Nyelv: arab
  • Pénznem: Dinár

4. Marokkó

Marokkó, hivatalosan a Marokkói Királyság egy ország Nyugat-Észak-Afrikában. Afrika egyik legészakibb országa. Az ország Algériával, Nyugat-Szaharával, Spanyolországgal, valamint az Atlanti-óceánnal és a Földközi-tengerrel határos.

Marokkó nemzeti zászlaja
  • Főváros: Rabat
  • Terület: 446 550 négyzetkilométer
  • Nyelv: arab
  • Pénznem: dirham

5. Szudán

Szudán, hivatalosan a Szudáni Köztársaság, néha Észak-Szudánnak is nevezik, egy észak-afrikai ország, amelyet gyakran a Közel-Kelet részének is tekintenek.

Szudán nemzeti zászlaja
  • Főváros: Kartúm
  • Terület: 1 861 484 négyzetkilométer
  • Nyelv: arab
  • Pénznem: szudáni font

6. Dél-Szudán

Dél-Szudán, hivatalosan a Dél-Szudáni Köztársaság, egy állam Kelet-Afrikában. Dél-Szudán északon Szudánnal, délen Ugandával, Kenyával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal, keleten Etiópiával, nyugaton pedig a Közép-afrikai Köztársasággal határos. A nemzet 2011-ben, Szudántól való elszakadással jött létre.

Dél-Szudán országzászlója
  • Főváros: Juba
  • Terület: 644 329 négyzetkilométer
  • Nyelvek: angol és arab
  • Pénznem: dél-szudáni font

7. Tunézia

Tunézia, hivatalosan a Tunéziai Köztársaság egy állam Észak-Afrikában, a Földközi-tenger déli partján. Az ország nyugaton Algériával, délkeleten Líbiával határos.

Tunézia nemzeti zászló
  • Főváros: Tunisz
  • Terület: 163 610 négyzetkilométer
  • Nyelv: arab
  • Pénznem: tunéziai dínár

Észak-Afrika országai népesség és fővárosuk szerint

Mint fentebb említettük, hét független ország van Észak-Afrikában. Közülük a legnagyobb ország Egyiptom, a legkisebb pedig Líbia a lakosságot tekintve. A fővárossal rendelkező észak-afrikai országok teljes listája  az alábbi táblázatban látható, a legutóbbi teljes népesség szerint rangsorolva.

Rang Ország Népesség Terület (km²) Főváros
1 Egyiptom 98.839.800 995 450 Kairó
2 Algéria 43,378,027 2,381,741 Algír
3 Szudán 41,617,956 1,861,484 Juba
4 Marokkó 35,053,200 446 300 Rabat
5 Tunézia 11,551,448 155 360 Tunisz
6 Dél Szudán 12,778,239 619 745 Juba
7 Líbia 6,777,452 1,759,540 Tripoli

Észak-afrikai országok térképe

Észak-afrikai országok térképe

Észak-Afrika rövid története

Ősi civilizációk

Predinasztikus és korai dinasztikus időszakok

Észak-Afrika történelme mélyen összefonódik néhány legkorábbi ismert emberi civilizációval. A régió leghíresebb ókori civilizációja az ókori Egyiptom, amely a Nílus mentén alakult ki. A predinasztikus időszakban (i.e. 6000-3150) a korai mezőgazdasági közösségek és a politikai struktúrák kialakultak. Ez a korszak Felső- és Alsó-Egyiptom Narmer király általi egyesítésében csúcsosodott ki, ezzel kezdetét vette a korai dinasztikus időszak (i.e. 3150-2686).

Régi, középső és új birodalom

A Régi Királyság (i.e. 2686-2181) a gízai piramisok építéséről híres, beleértve a Khufu fáraó számára épített Nagy Piramist. Ezt a korszakot a központosított hatalom és a monumentális építészet jellemezte. A Középbirodalom (i.e. 2055-1650) az instabil időszakot követte, és az irodalom, a művészet és a katonai szervezet terén elért eredményeiről ismert.

Az Újbirodalom (i.e. 1550-1077) Egyiptom hatalmának és jólétének csúcspontját jelentette. A fáraók, mint például Hatsepszut, Ehnaton és II. Ramszesz, kiterjesztették a birodalmat, és jelentős építkezéseket kezdeményeztek, köztük templomokat és sírokat a Királyok Völgyében. Az Új Királyság hanyatlása a tengeri népek invázióival és belső viszályokkal kezdődött.

Karthágó és a föníciaiak

Észak-Afrika nyugati részén a föníciaiak i.e. 814 körül létrehozták Karthágó városát (a mai Tunézia). Karthágó jelentős tengeri és kereskedelmi hatalommá nőtte ki magát, és uralta a Földközi-tenger kereskedelmét. A Karthágói Birodalom olyan tábornokok vezetésével érte el csúcsát, mint Hannibál, aki híresen átkelt az Alpokon, hogy kihívja Rómát a második pun háború idején (i.e. 218-201). A harmadik pun háború után azonban Karthágó végül Rómához került i.e. 146-ban, ami Afrika római tartományának létrejöttéhez vezetett.

Római és bizánci korszak

Római Észak-Afrika

A pun háborúkat követően Róma kiterjesztette ellenőrzését Észak-Afrika felett. A régió a Római Birodalom meghatározó részévé vált, amely mezőgazdasági termeléséről, különösen a búzáról és az olívaolajról ismert. Az olyan városok, mint Leptis Magna, Karthágó és Alexandria virágoztak a római uralom alatt, és a kereskedelem, a kultúra és a tanulás létfontosságú központjaiként szolgáltak.

Bizánci Észak-Afrika

A Nyugat-Római Birodalom i.sz. 5. századi bukása után a Bizánci Birodalom (Keletrómai Birodalom) tartotta fenn az irányítást Észak-Afrika egyes részei felett. A bizánci korszakban folytatódtak a római kulturális és építészeti hatások, valamint a kereszténység terjedése. A régióra azonban egyre nagyobb nyomás nehezedett a berber törzsek és a belső viszályok részéről, ami meggyengítette a bizánci ellenőrzést.

Iszlám hódítás és dinasztiák

Korai iszlám terjeszkedés

A 7. században az iszlám kalifátus kiterjedt Észak-Afrikára. A kezdeti hódítások a Rashidun kalifák alatt kezdődtek, és az Omajjád kalifátus alatt folytatódtak. A 8. század elejére Észak-Afrika nagy része beépült az iszlám világba. Az iszlám térhódítása jelentős kulturális, vallási és nyelvi változásokat, valamint új városok és kereskedelmi hálózatok létrejöttét hozta magával.

Fatimid és Almohad-dinasztiák

A 10. században a síita Fátimida dinasztia által alapított Fátimida Kalifátus Kairóban alapította fővárosát, és a várost jelentős politikai és kulturális központtá változtatta. A Fátimidák uralták Észak-Afrika, Egyiptom és Levant nagy részét egészen a 12. századig, amikor a Szalah al-Din (Szaladin) által alapított Ajjubid-dinasztia átvette az irányítást.

Az Almohad-dinasztia, a berber berber muszlim dinasztia a 12. században alakult ki, és a marokkói Atlasz-hegységből származik. Az Almohádok Észak-Afrika és Spanyolország nagy részét egyesítették uralmuk alatt, elősegítve az iszlám szigorú értelmezését, és elősegítve a szellemi és kulturális virágzás időszakát. Uralmuk azonban a 13. században hanyatlásnak indult, és új hatalmak jöttek létre a régióban.

Oszmán korszak

Oszmán hódítás és közigazgatás

A 16. század elejére az Oszmán Birodalom kiterjesztette hatókörét Észak-Afrikára. Az oszmánok ellenőrizték a nagy területeket, köztük a mai Algériát, Tunéziát és Líbiát. Közigazgatásuk stabilitást és integrációt hozott az Európát, Ázsiát és Afrikát összekötő nagyobb oszmán kereskedelmi hálózatba. Az oszmán szuzerenitás ellenére a helyi uralkodók gyakran jelentős autonómiát tartottak fenn, különösen a távoli tartományokban.

Gazdasági és kulturális fejlesztések

Az oszmán uralom alatt Észak-Afrikában jelentős fejlődés ment végbe a kereskedelem, a mezőgazdaság és az urbanizáció terén. Az olyan városok, mint Algír, Tunisz és Tripoli, nyüzsgő kereskedelmi és kulturális központokká váltak. Ez az időszak az építészeti és művészeti hagyományok növekedésének is tanúja volt, ötvözve az oszmán és a helyi berber hatásokat. Az oktatási intézmények, köztük a madraszák, döntő szerepet játszottak a tudás és az iszlám ösztöndíj terjesztésében.

Gyarmati időszak

Európai gyarmatosítás

A 19. század az európai gyarmatosítás kezdetét jelentette Észak-Afrikában. Franciaország 1830-ban megkezdte Algéria meghódítását, ami elhúzódó és brutális gyarmatosítási folyamathoz vezetett. Tunézia 1881-ben francia protektorátus alá került, míg Olaszország 1911-ben megszállta és gyarmatosította Líbiát. A britek Egyiptomra összpontosítva 1882-ben formálisan protektorátust hoztak létre az ország felett, bár Egyiptom névleges függetlenségét az Oszmán Birodalom alatt az I. világháborúig megőrizte.

A gyarmatosítás hatása

A gyarmati uralom mélyreható változásokat hozott Észak-Afrikában, beleértve az új közigazgatási rendszerek, infrastruktúra és gazdasági kizsákmányolás bevezetését. A gyarmati hatalmak az erőforrások kitermelésére és a régió globális kereskedelmi hálózatokba való integrálására összpontosítottak, gyakran a helyi lakosság rovására. A gyarmati uralom elleni ellenállás széles körben elterjedt volt, és olyan figyelemre méltó személyiségek vezettek jelentős ellenzéki mozgalmakat, mint Abdelkader Algériában és Omar Mukhtar Líbiában.

A függetlenség és a modern kor

Küzdelem a függetlenségért

A 20. század közepén a függetlenségi mozgalmak hulláma söpört végig Észak-Afrikán. Egyiptom 1922-ben nyerte el formális függetlenségét Nagy-Britanniától, bár a brit befolyás az 1952-es forradalomig fennmaradt. Líbia 1951-ben érte el függetlenségét, és Líbia Királyságává vált. Algéria Franciaországtól való függetlenségi harca az algériai háborúban (1954-1962) csúcsosodott ki, amely 1962-ben, egy brutális konfliktus után Algéria függetlenné válásával ért véget.

1956-ban Tunézia és Marokkó is elnyerte függetlenségét Franciaországtól. A gyarmati uralom vége egy új korszak kezdetét jelentette az észak-afrikai országokban, amelyet a szuverén államok létrehozására, a gazdaságok fejlesztésére, valamint a társadalmi és politikai kihívások kezelésére irányuló erőfeszítések jellemeztek.

A függetlenség utáni kihívások

A függetlenség utáni időszakot Észak-Afrikában fejlődés és kihívások is jellemezték. A nemzetek olyan problémákkal szembesültek, mint a politikai instabilitás, a gazdasági nehézségek és a társadalmi nyugtalanság. Egyiptomban Gamal Abdel Nasser vezetése jelentős reformokat hozott, és a pánarabizmusra összpontosított, de olyan konfliktusokhoz is vezetett, mint az 1956-os szuezi válság.

A pusztító háborúból kilábaló Algéria belső viszályokkal és gazdasági kihívásokkal néz szembe. Líbia Moammer Kadhafi vezetése alatt a radikális szocializmus és a pánafrikanizmus politikáját folytatta, ami fejlesztési kezdeményezésekhez és nemzetközi elszigetelődéshez is vezetett.

Kortárs fejlemények

Az elmúlt évtizedekben Észak-Afrika jelentős politikai és társadalmi átalakuláson ment keresztül. A 2011-es arab tavasz drámai változásokat hozott a régióban, ami a régóta fennálló rezsimek megdöntéséhez vezetett Tunéziában, Líbiában és Egyiptomban. Ezek a felkelések rávilágítottak a politikai szabadság, a gazdasági lehetőségek és a társadalmi igazságosság iránti széles körű követelésekre.

Ma Észak-Afrika továbbra is összetett kihívások előtt áll, beleértve a gazdasági diverzifikációt, a politikai reformokat és a regionális biztonságot. A regionális együttműködés fokozására, az éghajlatváltozás kezelésére és a fenntartható fejlődés előmozdítására irányuló erőfeszítések központi szerepet játszanak a régió jövőbeli kilátásaiban.

You may also like...